A rotációs műanyagöntés technológiája

Műanyagipari gyártósor

Rotációs műanyag öntő gép

A műanyag tárolótartályok, hordók, zárt üreges testek gyártására a rotációs öntéstechnológia a legalkalmasabb. Ennek a módszernek az előnye, hogy varratmentesen készíthetők ipari, üzemi berendezések, melyek fizikai tulajdonságai kedvezőbbek a varratot tartalmazó tartályokhoz képest. A hőre lágyuló műanyagok feldolgozásával 1000 és 1 000 000 liter közötti tartályok készíthetők nagy biztonsággal.

A rotációs öntés előnyei:

• a gyártási berendezések egyszerűek és olcsón beszerezhetők,
• az elkészült tartályok belső feszültsége alacsony,
• korlátlan falvastagság érhető el,
• könnyen és egyszerűen változtatható a gyártósor beállítása.

A műanyag hordók és tartályok rotációs öntésének menete

A műanyag tartályok gyártásához granulátum vagy por formájú alapanyagot használnak, melyek a polimer előállító ipari üzemben készülnek. A tartály készítéséhez szükséges mennyiségű polimert a fűthető gépbe helyezik, melyet összezárnak.

A folyamatosan melegített hordóformát két állandó tengely körül forgatják, a forgási sebesség maximum 30 fordulat-perc. A tartály formában a megolvadó polimer a centrifugális erő hatására egyenletesen eloszlik és felveszi az öntőforma alakját. A folyamat meglehetősen időigényes, a műanyag alapanyag típusától és a tartály falvastagságától függően 5-25 perc is lehet.

Az utolsó fázisban a tartály öntőformáját a folyamatos forgatás mellett fokozatosan lehűtik. A hűtés a termék típusától függően történhet hűtőkamrában vagy vízpermet segítségével.

A rotációs műanyag öntőgép

A műanyag tartályok készítéséhez használt öntőgépnek alkalmasnak kell lennie az öntőforma két tengely körüli forgatására és annak fűtésére és hűtésére is. A gép tervezésénél csak a fűtés és hűtés által okozott tágulásra és zsugorodásra kell tekintettel lenni, hiszen túlnyomást a gyártás során nem alkalmaznak.

A folyamat lassúsága miatt a kisebb méretű tartályok gyártását olyan gépekben végzik, melyek egyszerre több formát is képesek kezelni.

A rotációs öntőtechnológiát Magyarországon is alkalmazzák, nem egyszer saját gyártású alapanyagok felhasználásával.

Tejfogak kezelése a fogászaton

Fogorvosi szakmai kérdések

A fogászati klinika berendezésének kialakítása

A tejfogak elcsiszolása a fogorvosnál nem tekinthető szeparálásnak, s nem is célszerű módja a tejőrlőkön támadt approximalis caries ellátásának. Éppen ezért nem javalljuk.

A tejőrlők approximalis szuvasodásának „elcsiszolásával” megszüntetjük e fogak helytartó funkcióját a fogászaton. A már áttört metszők és első nagy őrlő között jó néhány évig a tejszemfog és a két tejőrlő tartja fenn a helyet — s egyben a harapási magasságot — a fogváltás második periódusában áttörő maradó szemfog és két kisőrlő számára.

A tejőrlőkön, valamint esetleg a tejszemfogon támadó approximalis szuvasodás roncsolja e fogak kontaktpontját, ennek következtében az első maradó nagyőrlő előbbre vándorol. így csökken a három tejfog — az ún. „támasztó zóna” — által biztosított térköz. Minthogy e térköz az alsó fogsorban valamivel nagyobb, mint amennyire a három pótló maradófognak szüksége lesz, ebből ritkán származik nagyobb baj, a felső fogsorban inkább, mert a két felső tej őrlő és tejszemfog együttes mesio-distalis átmérője alig különbözik a két kisőrlő és a maradó szemfog együttes átmérőjétől.

A tejfogak sajátosságai

A tej őrlők approximalis szuvasodásának egyesek által ma is javasolt és űzött elcsiszolása a fogorvos által a szuvas roncsoláson túlmenően csökkenti a támasztó zóna által biztosított teret, így értelmét veszti a tej- őrlő megtartása, melyet az elcsiszolással úgyis kivettünk a rágási funkcióból. Ezen okok folytán az elcsiszolást nem tartjuk helyesnek. Egyetlen szempont szólna ezen eljárás mellett: a szuvas laesio kiiktatásával csökkentjük mennyiségileg a szájüregben található cariogen mikroflórát, ennek a még ép fogakat illetően bizonyos fokú profilaktikus értéke lehet. Ezt azonban egyszerűbben es biztosabban érhetjük el a nem tömhető tej őrlő extractiójával.

A fogak izolálása

A műszeres üregelőkészítést a fogászat a praeparált üreg tisztítása és szárítása követi. Hogy megtömhessük, az üregnek tisztának és száraznak kell lennie. Szennyeződés az üregben a praeparálás során keletkező, de az üregben megrekedő dentinforgács, -por, a belekerülő nyál (illetve az abból a víztartalom elpárolgása során kicsapódó szerves és szervetlen anyag).

Nedvessé válik az üreg egyrészt a belekerülő nyáltól, másrészt a dentincsatornákból kilépő minimális mennyiségű ún. foglymphától, nemkülönben esetleg a kilégzett levegőből származó és a fogon lecsapódó párától. A fogászati izolálás célja és feladata a fogat, itt. a praeparált üreget a nyáltól védeni, ezáltal tisztán és szárazon tartani. Ideális körülmények között távoltarthatjuk a fogtól a kilégzett levegőből származó párát is, a dentincsatornákból kilépő fog-lympha mennyisége elhanyagolhatóan csekély s dehydrálással tovább csökkenthető, egyebek mellett ezt a célt szolgálja az üreg röviden már tárgyalt szárítása alkohollal, éterrel stb.

A kezelt területek fogorvosi munkája

A fogászaton a kezelt terület nyálmentesítésére két módunk van: 1. a nyálrekesz használata és 2. a műtéti terület tamponálása. Mindkét esetben nyálszívót is használ a fogorvos.

A fogorvos a nyálszívó szájba kerülő része hajlított fém-, üveg-, porcelán vagy műanyag cső, melynek vége gömbszerűen vagy körteszerűen megvastagodott. A megvastagodott vég oldalfelületén több nyílás található. A beteg a nyálszívót úgy akasztja a kezelttel ellentétes oldalon a szájzúgba, hogy feje a fogsoron belül, a cavum oris propriumban, a nyelv alatti tájon helyezkedjék el. Gumicsővel kapcsolódik a szívófej a szívópumpához. Ahol a munkahelyen folyó víz áll rendelkezésre, vízzel működő szivattyút használunk, egyébként van villanymotorral és kézi nyomásra szelepes gumiballonnal működő nyálszívó is.

A beteg a nyálszívót a kezében tartja, s időnként megemeli, jobbra-balra tologatja. Ha a szívás túl erős, a szívófej nyílásaihoz odaszívódik a laza szájnyálkahártya, s azokat fedi, amikor is a nyálszívófej nem szívja el a nyálat. Ezért kell ide-oda mozgatni, időnként megemelni, így ti. elemeli a beteg a rátapadó nyálkahártyáról. Nem működik a nyálszívó akkor sem, ha dentinforgács, sűrű viscosus nyál tömeszeli el a fejen található nyílásokat. Ilyenkor 15—30 másodpercre ki kell venni a szájból és vízbe mártani, esetleg kis gézlappal letörölni, így eltávolíthatjuk a nyílásokat eltömeszelő anyagot, és a szívófej újra működik.

A háború és a fogsor egészsége

Táplálkozás és fogászat

Harctéri fogászat

A fogorvosok alaposan megvizsgálták és a Két világháború során Európa különböző országaiban gyűjtött tapasztalatok bizonyítják, hogy a táplálkozás korlátozása (és bizonyos értelemben irányítása) csökkenti a fogszuvasodás-intenzitást. Ebben számos tényezőnek van szerepe: csökken mind a cukor, mind a finomra őrölt liszt fogyasztása (de csökken a kalória- és fehérje-, nemkülönben a zsiradékfogyasztás is), a legnagyobb mértékben a (luxus-konzumnak minősülő) cukorka- és édességfogyasztás.

Csökken az étkezések száma is, és kevés fogászat állt rendelkezésre. Kétségtelen, hogy ennek is, a szénhidrát- és cukor-, különösen az étkezések közötti cukorka- és édesség- fogyasztás csökkentésének kedvező a befolyása a fogazatra. Hogy a csökkent kalóriafogyasztás fejt-e ki egyáltalán hatást, s ha igen, milyent, nem tudjuk. A háborús táplálkozás azonban egyben azzal is jár, hogy béke, jó közellátási viszonyok idején nem kedvelt, s ezért gyakorlatilag nem fogyasztott ételt is esznek, főleg belföldön, sokszor vadon is termő, rostdús, kevésbé jóízű termékeket, melyek éppen rostdússáguk folytán lényegesen fokozzák a fogazat ön-tisztulását. Eme detergáló helyi hatáson kívül talán valamilyen szúval szemben védő princípiumot is tartalmazhat egyik vagy másik ilyen növényi táplálék.

Élelmiszer és a fogak egészsége

A háborús caries-reductio időben elkésve követi a háború kitörését és az élelmezési korlátozások bevezetését a fogorvos szakma. Ebből arra is lehetne következtetni, hogy a cariogenicitas csökkenése a tápláléknak nem annyira prae-, mint inkább postresorptiv úton kifejtett hatásából fakad, ezért elsősorban azokon a személyeken és azokon a fogakon a legkifejezettebb, akiken a fogazat fejlődésének utolsó fázisa — elsősorban a fogak áttörése — már a korlátozások idejére jut. Valószínűbbnek látszik azonban az a magyarázat, hogy a táplálkozás, ill. népélelmezés eme korlátozásai a hirtelen elrendelés ellenére sem azonnal mutatkoznak meg, s a lakosság egyes rétegeiben különböző időpontban válnak hatályossá, ez egyéb tényezők mellett pl. az egyes háztartásokban tárolt hadi gazdálkodás alá vont készletektől, a „feketepiac” kínálatától és áraitól is függ és a fogászat.

Biztos, hogy az élelmezési korlátozások idején áttörő fogakon bizonyos mérvű szú- védettség mutatkozik, amely az élet későbbi folyamán is megmarad a fogorvos. Ez alighanem arra vezethető vissza, hogy a fogak kedvező miliőbe kerülnek áttörésük során, és így kedvező miliőben játszódik le a posteruptiv maturatio első, gyors és kiadós fázisa. Ebben viszont nyilván a könnyen erjedő szénhidrátok csökkent fogyasztásának tulajdoníthatjuk a legnagyobb fontosságot, elsősorban is a főétkezések közötti édességfogyasztás megszűntének.

A háborús egészségklinika

Amint a háború kitörését csak késve követi a caries-reductio a fogorvos megfigyelésében, az élelmezési korlátozások megszűnte után is csak fokozatosan tűnik el. Ez megint úgy magyarázható a legkézenfekvőbb módon, hogy a háborús korlátozások apránként szűnnek meg, deklarált formában többnyire csak akkor, amikor az egyébként korlátozás alá került élelmi cikkből a lakosság szabad fogyasztását fedező mennyiség biztosított a fogászat. Ha egyesek már ezt megelőzően is túllépik a rendeletileg megszabott határokat, a széles tömegek életszínvonala a háborús események következtében — még megnyert háború esetén is — annyira romlik, hogy a nagy tömeg csak apránként tud élni az adott korlátlan beszerzési lehetőségekkel.

A fogászati tapasztalatok

Ebben az összefüggésben kívánjuk említeni azt a tapasztalati tényt is, hogy a kontrollált diabetesben szenvedő fiatalkorúak szuvasodása lényegesen kisebb mérvű, mint egészséges kortársaiké, ezt megerősítik a fogorvosook. Ennek okát hosszú időn át abban látták, hogy anyagcseréjük egyensúlyban tartása érdekében mind cukor-, mind egyéb szénhidrát-fogyasztásuk korlátozott. Ennek jelenségét elismerve az a körülmény is szerepet játszik azonban, hogy a cukorbetegek „rendezetten” élnek, azaz csak a nap bizonyos szakaiban esznek, a főétkezések között pedig nem eszegetnek, nyalakodnak.

Hogy alighanem ennek az utóbb említett körülménynek kell nagyobb jelentőséget tulajdonítanunk, abból látszik, hogy cukordús étrenden tartott diabeteses gyermekeken ugyanúgy csökkent a fogszuvasodás-intenzitás, mint a cukorszegényen, ill. szinte cukormentesen tápláltakon. Hogy a rendezett — azaz időhöz kötött — táplálkozás, a főétkezések közti eszegetés elkerülése a szuvasodással szemben véd, jól látszik ezenfelül intézetben élő gyermekeken is, akik cukorban és szénhidrátokban bő élelmezésben részesülnek, de mégis sokkal kisebb mértékben betegszenek meg szuvasodásban, mint ugyanazon a helyen, de családi körben élő kortársaik.

A háborús táplálkozás, a táplálékfelvétel háború idején kényszerszülte megszorítása a főétkezésekre, az intézetben, zárt közösségben élő és élelmezett, másutt ételhez nem jutó fiatalkorúak, nemkülönben a kontrollált diabetesben szenvedők közös jellemzője, hogy a közti étkezések kiestek étrendjükből.

A fogszuvasodás terjedése

Amikor már fogorvoshoz kell menni

A fogszuvasodás méretének növekedése

Térbeli kiterjedését illetően, attól függően, hogy milyen mélyre terjed a fogszuvasodás, a következő megkülönböztetések használatosak:

• Caries incipiensnek nevezzük, ha még nem vezetett üregképződéshez. 
• Caries superficialis esetén már cavitatio található a zománcban, a folyamat éppen csak eléri a dentint.
• Caries media a dentinben progrediáló folyamat megjelölésére szolgál. 
• Caries profunda esetében a dentinben is támadt üreget még kemény, makroszkóposan ép, bár esetleg elszíneződött vékony dentinréteg választja el a pulpától.

A fog betegségei és gyógyítása

A fogak kezelését minden esetben a fogorvosnál végzik, a budapesti fogászaton profi szakemberek végzik a kezeléseket. Ha a folyamat során a pulpa szabaddá lett és a szuvas gócon átérintkezik a szájüreggel, caries penetransról beszélünk, ez mindig a pulpa – többnyire heveny klinikai tünetekben manifesztálódó – megbetegedésével társul.

Elsődleges dentis-caries, fogszuvasodás többnyire, cement-caries pedig szinte mindig idősebb fogakon támad, s ezért általában lassan progrediál. Különös figyelmet érdemel az a tapasztalat, hogy abradáét rágófelszínen a szabaddá vált dentinben jóformán soha nem kezdődik szuvasodás, mert az abrasio kiadós rágás eredménye, amely a simává kopott occlusalis felszínt folyamatosan tisztára súrolja.

Hogy egyszer-másszor mégis előfordul, azzal magyarázható, hogy a dentin puhább a zománcnál, gyorsabban kopik, így a megmaradt zománcszélek által körülhatárolt területen mélyedés támad, amelyben – különösképpen az antagonista fogak accidentalis elvesztése után – adott az ételretentio lehetősége, s ennek következtében caries is kezdődhet.Egyébként a kopás folytán szabaddá váló dentinsclerotizálódik – valószínűleg a nyálból felvett ásványi sók lerakódása folytán, felszíne selymes fényű.

A szuvasodás jelei

Ha a fog szuvas lesz, e fényét elveszíti, érdessé válik és megpuhul. Gyakran észlelhető az abradált dentinen barnás elszíneződés is, amely ebben az esetben nem a caries jele.

A tejfogak szuvasodása nem különbözik érdemben a maradókétól. A tejfogazatra jellemző a metszőfogakon támadó úgynevezett cirkularis caries, ehhez hasonló kiterjedésű szuvasodás a maradófogakon nem fordul elő. Minthogy a caries progressziójának sebességét nem az egyén, hanem a fog életkora determinálja, a tejfogakon a szuvasodás nem terjed gyorsabb ütemben, mint a maradókon, sőt – tekintetbe véve a tejfog rövidebb élettartamát és ahhoz viszonyított korát – sok esetben találkozunk feltűnően lassan progrediáló cariesszel.

Kertrendezés és gabionok

Öntözés, kerítés, vízcsapok és utacska

Gabion kerti lépcső

A kert rendbetétele rendkívül hosszadalmas és szakértelmet igénylő feladat, melyhez megfelelő minőségű öntözővízre is szükség van. A természetesség hatását keltik a gabionok, melyek nem csak kerítés, de kerti tó, vízesés vagy szökőkút létesítésére is alkalmazzák. A kertrendezés első lépése azonban mindig a föld fertőtlenítése, füvesítése és a kerti utacska kialakítása.

A föld fertőtlenítése

Tavasszal az első kerti teendő a kert egészségének megállapítása. Ilyenkor érdemes átmozgatni a földtakarót és meglevegőztetni a felső rétegeket. Elsősorban összegereblyézzük és elszállítjuk a növényi maradványokat, ezután eldöntjük, hogy szükség van-e gyomirtózásra, fertőtlenítésre. A nagyon elhanyagolt, dudvás pázsit rendbetétele nehezebb feladat lehet, mint egy teljesen új gyepszőnyeg nevelése.

 A kerti pázsit gondozásának lépései

• Ássuk fel a kertet
• gyomirtóval kezeljük a földterületet
• trágyázzunk, frissítsük a földet
• döngöljük le
• vessük el a fűmagot
• locsoljunk bőven, tiszta vizet használva, gyakran.

Kerti díszítések

A kertek nem lehetnek meg utacskák nélkül, ezek kialakításához használhatunk díszkavicsot. A díszkavicsot csak akkor helyezzük geotextilre, ha olyan díszjárdát alakítunk ki, mely pusztán dekorációs funkciót tölt be. Amennyiben használni is szeretnénk az utacskát, akkor az alsó rétegeket döngölt kavicsból alakítsuk ki, az nem engedi, hogy felverje a gaz.

Gabionok

A gabion egy acélhálóból, rácsból készült konstrukció, lényegében láda, melyet feltölthetünk színes kövekkel és kavicsokkal. A díszítés lényege, hogy a hálóból vagy rácsozatból változatos formákat alakíthatunk ki. Gyakran alkalmazzák a gabiont kerítésként, de remek oszlopokat és vízeséseket is készíthetünk a segítségükkel.

A gabion elkészítésének egyszerű lépései:

• formára és méretre hajtogatjuk az acélhálót vagy acélrácsot (a konstrukció méretétől függ, hogy melyikre van szükség)
• szükség esetén elhelyezzük a merevítést
• beépítjük a vízcsapot, vízvezetéket, szökőkút szivattyút
• feltöltjük színes kavicsokkal, kővel.

Öntözés

Az öntözésre már a kertrendezés korai szakaszában gondolni kell. Lehetőség szerint alakítsunk ki öntözőrendszert, a megfelelő víztelenítő csapokkal, így fáradság nélkül öntözhetjük, a rendkívül vízigényes pázsitot.

A fonálféreg jellemzői

Irtsuk klór-dioxid segítségével

Fonálféreg kezelése a talajban

A fonálféreg irtásának megtervezése és elkezdése előtt érdemes megismerkednünk velük, életkörülményeikkel és élőhelyükkel is. Talán meglepőnek tűnhet, hogy a fonálférgek egyszerű szervezetük ellenére olyan változatos életkörülményekhez alkalmazkodhattak. A valóság ezzel szemben az, hogy éppen az alacsony fejlettségük miatt tudtak alkalmazkodni a rendkívül szélsőséges viszonyokhoz, az ivóvízben is megtalálhatóak.

Megjelenésük és kinézetük

Testük alakja mindenkor hengeres, tagolatlan. Mégsem nyújtanak egyhangú képet, hiszen már a testhossz is meglehetősen sokféle lehet. Amíg a szabadon élő, illetve növényparazita fajok mérete 0,2 mm és 10 cm között váltakozhat, addig az állatokban 1 m-t, sőt kivételesen 8 m-t is elérő egyedeikkel találkozhatunk.

A testalkatukban mutatkozó egyhangúságot változatossá teszi az, hogy különböző felépítésű tapogatószerveik, ritkábban a helyváltoztatást szolgáló sertéik, horgaik, illetve pikkelyeik lehetnek. Testük felületén olykor gyűrűzöttséget, a tengeri fajokon pedig jellegzetes domborzati mintákat találunk.

A fonalféreg kezelése

Az említett testfüggelékek és mintázatok a bőr képződményei. A fonálféreg kezelése klór-dioxid fertőtlenítő szer segítségével lehetséges. Valamennyi fonálféregnek ellenálló, szívós bőre van, amelyet két, alapvetően különböző réteg alkot. Ezek közül az úgynevezett hipodermisz van alul, amely sejtekből áll, de a sejtek közötti határok gyakran elmosódnak. Kívül található a többé-kevésbé vastag kutikula.

A kutikula látja el tulajdonképpen a külső váz feladatát, ez biztosítja a Nematodák, fonálférgek testalakjának állandóságát, ellensúlyozza a testüregben levő folyadék meglehetősen jelentős feszítő hatását.

A fonálféreg mozgása

A fonálférgek természetesen nemcsak kígyózva mozoghatnak, minthogy ez inkább csak a folyadékban való helyváltoztatásra jellemző. A szilárd aljzaton inkább támaszkodva mászás kifejezéssel jellemezhetnénk előrehaladásukat. A szilárdabb pontokon megtámaszkodnak, gyakran kisebb tárgyakat körül is kulcsolnak, és testük többi részét maguk után húzzák. Csupán a teljesség kedvéért említjük, hogy egyes fajok a testük alsó felületéén levő merev sertéiken szinte mászni és futni is tudnak.

Ágy kárpit készítése

Korszerű ágyszerkezetek újrakárpitozása

Ágy bútor kárpitozás

A korszerű, matraccal vagy kárpittal készített ágyakat egy- és kétszemélyes változatban készítik. A kétszemélyes ágyakat sokszor franciaágynak nevezik annak ellenére, hogy azok szerkezetileg és a formajegyek vonatkozásában nem elégítik ki a franciaágy feltételeit. A korszerű ágynak a hagyományosénál alacsonyabb a fej- és lábvége. Az ágyvégek és az oldalak furnérozott forgácslapból, vagy furnérbetétes bútorlapból készülnek. Korszerűsített ágyvasalással, összehúzó kárpitos vasalattal vagy más vasalatrendszerrel építik össze.

Ágy kárpitozása

A korszerű ágy kárpitozása fából vagy fémből készült kárpitkeretre épül, illetve szabad párna esetében arra kerül. A kárpitozás magas rugózatú ágybetét vagy habpárnázat.

A magas rugózatú ágybetét kárpitkeretre épített vagy szabad párnás szerkezeti megoldású lehet. Mindkét megoldás esetében a tartószerkezet legtöbbször farostlemez. Kényelmesebb ágyakhoz PP hevedert, hullámrugót vagy más rugalmas tartószerkezetet készítenek. A rugózat elasztik, ritkábban epeda rugótest, egy vagy két élkerettel készítve. A rugótestre egy vagy két oldalon gumikókusz kéreg, tűsnemez, tűzött afriklap stb. alápárnázatot tesznek. A felsőpárnázat 30-40 mm vastag A-32-es PUR-hab, igényesebb megoldásnál 5-10 mm vastag szálbundával borítva. A párnázat bevonata matracgrádli, ritkán bútorkarton vagy bútorszövet.

Néhány kárpittípus

A magas rugózat nélküli párnázat is keretre épített és szabad párna megoldású lehet a kárpit.
Tartószerkezetként csak rugalmas vagy félrugalmas tulajdonságú szerkezet használható. E célra leggyakrabban PP hevedert, vegyes PP és gumiláncos PP hevedert, ívelt vagy sík hullámrugót, rugókkal feszített kapocshálót, rugókkal feszített acél- vagy műanyag szalagokat alkalmaznak. Ritkábban minden más tartószerkezet is előfordulhat.

A párnázat és kárpit rugók, acél vagy műanyag szalag esetén gumikókuszréteg, tűsnemez stb. alsópárnázatra vagy rugóvászonra kerül. Ívelt hullámrugó esetén az alappárnázatra formára vágott PUR-hab. A felsőpárnázat, illetve az egész párnázat 100-120 mm vastagságú PUR-hab. Igényesebb kivitel esetén szálbundázatot, letűzést, átvarrást alkalmaztak.

A kárpitkészítést az ágyak viszonylatában a kárpitos mesterek készítik, akik bármilyen bútortípust képesek újjávarázsolni.

Hogyan tisztítsuk az akváriumot

Fertőtlenítés és vízkezelés otthon

Akvárium tisztítás és fertőtlenítés

Az akváriumok tisztítása és fertőtlenítése azért fontos, hogy a bennük élő kisállatok egészségét biztosítsuk. A fertőtlenítés és tisztítás többféle módszerrel végezhető. A fertőtlenítő szer alkalmazása megbízható és hatékony módszer, a házi praktikák azonban lényegesen olcsóbb megoldást jelentenek.

UV-fertőtlenítés

Az UV lámpák alkalmazása természetbarát és biztonságos eljárás. Segítségével nem csak a baktériumok pusztíthatók el, de az algásodás is megelőzhető. Az UV lámpa naponta alkalmazható, a halak életvitelélt és egészségét nem befolyásolja negatívan.

A klór-dioxid alkalmazásának is több előnye van, a megfelelő enyhe keverékben alkalmazva még az élőlényeket sem kell kivenni.

Mikor kell fertőtleníteni az akváriumot?

Ha bármilyen betegség érte a halakat, gyógyulásukat követően is kötelezően ajánlotta teljes fertőtlenítés elvégzése. Ilyenkor az akvárium alján lévő homokot cseréljük vagy főzéssel fertőtlenítsük. Ne felejtsük el, hogy a homok biztonságos fertőtlenítéséhez legalább fél órán keresztül kell hőkezelni.

Rendszeres tisztítás

Az akvárium házi kedvenceink élettere, tehát tisztán kell tartani ahhoz, hogy biztosíthassuk egészségüket. A vízben keveredik a halak ürüléke a beszórt eledellel, tehát a baktériumok és mikroorganizmusok számára olyan táptalaj, melyet csíramentesíteni kell.

Az akvárium üvegfalának rendszeres tisztítása a tulajdonos érdeke is, hiszen így gyönyörködhet zavartalanul kiskedvenceiben.

Heti akváriumkarbantartás

Hetente legalább egyszer el kell végezni az alábbi műveleteket:

• a levegőztető és vízszűrő rendszer tisztítása
• növényzet gondozása
• üvegfelületek mechanikus tisztítása
• homok állapotának ellenőrzése
• részleges vízcsere.

Milyen módszerrel fertőtlenítsük az akváriumot?

Az akváriumtisztító módszer kiválasztása a halak típusától, illetve az élőlények fajtájától függ. A drágább fertőtlenítő szerek alkalmazása ritkább időközönként szükséges, az olcsóbb és egyszerűbb tisztítási eljárásokat azonban érdemes gyakran alkalmazni.

Talajból felvehető víz mennyisége

Hasznosvíz és holtvíz

Öntöző víz kezelése

A növények a vízszükségletüket többnyire a talajból veszik fel. A talajban levő vízkészlet a talajra hullott csapadékból, az öntözővízből és a talajvízből származik. Kultúrnövényeink gyökereikkel különböző mélybe hatolnak, így különböző vastagságú talajrétegek víztartalmát hasznosítják. A gyökerek mélyre hatolásának akadályai is lehetnek. Ilyen akadály például, ha száraz talajréteg ékelődik a csapadéktól vagy öntözővíztől átnedvesedett felső és alsó talajszint közé. Ez a jelenség igen nagy fontosságú. Népiesen ezt úgy fejezzük ki, hogy a talajban „nem ér össze az alsó és felső nedvesség”. Ez az állapot száraz ősz és tél után alakul ki. Ebben az esetben a tavaszi és kora nyári öntözésnek nagyon nagy szerepe van az egyébként mély termőrétegű talajok esetében is.

A talaj kisebb hézagjaiban, a talajmorzsák felületén és belsejében levő maximális vízmennyiséget nevezzük vízkapacitásnak.

A talajok vízkapacitásnyi víztartalma a növények vízfelhasználása szerint:

• holtvízből és
• hasznos vízből áll.

A holtvíz

A holtvíz az a víztartalom, amely a növények számára hozzáférhetetlen. Ennek megfelelően a növények a holtvíz mennyiségével csökkentett vízkapacitásnyi vízmennyiséget tudják felhasználni. Ha tehát a talajok vízkapacitásának értékéből levonjuk a holtvíz értékét, a talaj hasznosvíz-készletét kapjuk.

Hasznos öntözővíz

A hasznos vizet a növények felveszik és csak ezt tudják hasznosítani. A hasznos vizet a növények a gyökérzetük szívóerejével képesek felvenni. A szántóföldi növények szívóereje általában 8-24 atmoszféra, de egyes szárazságtűrő növények szívóereje 50 atmoszféra. Ahogyan csökken a talaj víztartalma, a növényeknek egyre nagyobb szívóerőt kell kifejteniük azokkal az erőkkel szemben, amelyek a talajban a vizet igyekeznek visszatartani. Ha a talaj nedvességtartalma a holtvíztartalomig csökken, tehát a hasznos vízkészlet elfogy, akkor a növény elhervad.

A vízkezelés lényege, hogy a megfelelő mennyiségű víz a növények számára mindenkor rendelkezésre álljon.