Tejfogak kezelése a fogászaton

Fogorvosi szakmai kérdések

A fogászati klinika berendezésének kialakítása

A tejfogak elcsiszolása a fogorvosnál nem tekinthető szeparálásnak, s nem is célszerű módja a tejőrlőkön támadt approximalis caries ellátásának. Éppen ezért nem javalljuk.

A tejőrlők approximalis szuvasodásának „elcsiszolásával” megszüntetjük e fogak helytartó funkcióját a fogászaton. A már áttört metszők és első nagy őrlő között jó néhány évig a tejszemfog és a két tejőrlő tartja fenn a helyet — s egyben a harapási magasságot — a fogváltás második periódusában áttörő maradó szemfog és két kisőrlő számára.

A tejőrlőkön, valamint esetleg a tejszemfogon támadó approximalis szuvasodás roncsolja e fogak kontaktpontját, ennek következtében az első maradó nagyőrlő előbbre vándorol. így csökken a három tejfog — az ún. „támasztó zóna” — által biztosított térköz. Minthogy e térköz az alsó fogsorban valamivel nagyobb, mint amennyire a három pótló maradófognak szüksége lesz, ebből ritkán származik nagyobb baj, a felső fogsorban inkább, mert a két felső tej őrlő és tejszemfog együttes mesio-distalis átmérője alig különbözik a két kisőrlő és a maradó szemfog együttes átmérőjétől.

A tejfogak sajátosságai

A tej őrlők approximalis szuvasodásának egyesek által ma is javasolt és űzött elcsiszolása a fogorvos által a szuvas roncsoláson túlmenően csökkenti a támasztó zóna által biztosított teret, így értelmét veszti a tej- őrlő megtartása, melyet az elcsiszolással úgyis kivettünk a rágási funkcióból. Ezen okok folytán az elcsiszolást nem tartjuk helyesnek. Egyetlen szempont szólna ezen eljárás mellett: a szuvas laesio kiiktatásával csökkentjük mennyiségileg a szájüregben található cariogen mikroflórát, ennek a még ép fogakat illetően bizonyos fokú profilaktikus értéke lehet. Ezt azonban egyszerűbben es biztosabban érhetjük el a nem tömhető tej őrlő extractiójával.

A fogak izolálása

A műszeres üregelőkészítést a fogászat a praeparált üreg tisztítása és szárítása követi. Hogy megtömhessük, az üregnek tisztának és száraznak kell lennie. Szennyeződés az üregben a praeparálás során keletkező, de az üregben megrekedő dentinforgács, -por, a belekerülő nyál (illetve az abból a víztartalom elpárolgása során kicsapódó szerves és szervetlen anyag).

Nedvessé válik az üreg egyrészt a belekerülő nyáltól, másrészt a dentincsatornákból kilépő minimális mennyiségű ún. foglymphától, nemkülönben esetleg a kilégzett levegőből származó és a fogon lecsapódó párától. A fogászati izolálás célja és feladata a fogat, itt. a praeparált üreget a nyáltól védeni, ezáltal tisztán és szárazon tartani. Ideális körülmények között távoltarthatjuk a fogtól a kilégzett levegőből származó párát is, a dentincsatornákból kilépő fog-lympha mennyisége elhanyagolhatóan csekély s dehydrálással tovább csökkenthető, egyebek mellett ezt a célt szolgálja az üreg röviden már tárgyalt szárítása alkohollal, éterrel stb.

A kezelt területek fogorvosi munkája

A fogászaton a kezelt terület nyálmentesítésére két módunk van: 1. a nyálrekesz használata és 2. a műtéti terület tamponálása. Mindkét esetben nyálszívót is használ a fogorvos.

A fogorvos a nyálszívó szájba kerülő része hajlított fém-, üveg-, porcelán vagy műanyag cső, melynek vége gömbszerűen vagy körteszerűen megvastagodott. A megvastagodott vég oldalfelületén több nyílás található. A beteg a nyálszívót úgy akasztja a kezelttel ellentétes oldalon a szájzúgba, hogy feje a fogsoron belül, a cavum oris propriumban, a nyelv alatti tájon helyezkedjék el. Gumicsővel kapcsolódik a szívófej a szívópumpához. Ahol a munkahelyen folyó víz áll rendelkezésre, vízzel működő szivattyút használunk, egyébként van villanymotorral és kézi nyomásra szelepes gumiballonnal működő nyálszívó is.

A beteg a nyálszívót a kezében tartja, s időnként megemeli, jobbra-balra tologatja. Ha a szívás túl erős, a szívófej nyílásaihoz odaszívódik a laza szájnyálkahártya, s azokat fedi, amikor is a nyálszívófej nem szívja el a nyálat. Ezért kell ide-oda mozgatni, időnként megemelni, így ti. elemeli a beteg a rátapadó nyálkahártyáról. Nem működik a nyálszívó akkor sem, ha dentinforgács, sűrű viscosus nyál tömeszeli el a fejen található nyílásokat. Ilyenkor 15—30 másodpercre ki kell venni a szájból és vízbe mártani, esetleg kis gézlappal letörölni, így eltávolíthatjuk a nyílásokat eltömeszelő anyagot, és a szívófej újra működik.

A háború és a fogsor egészsége

Táplálkozás és fogászat

Harctéri fogászat

A fogorvosok alaposan megvizsgálták és a Két világháború során Európa különböző országaiban gyűjtött tapasztalatok bizonyítják, hogy a táplálkozás korlátozása (és bizonyos értelemben irányítása) csökkenti a fogszuvasodás-intenzitást. Ebben számos tényezőnek van szerepe: csökken mind a cukor, mind a finomra őrölt liszt fogyasztása (de csökken a kalória- és fehérje-, nemkülönben a zsiradékfogyasztás is), a legnagyobb mértékben a (luxus-konzumnak minősülő) cukorka- és édességfogyasztás.

Csökken az étkezések száma is, és kevés fogászat állt rendelkezésre. Kétségtelen, hogy ennek is, a szénhidrát- és cukor-, különösen az étkezések közötti cukorka- és édesség- fogyasztás csökkentésének kedvező a befolyása a fogazatra. Hogy a csökkent kalóriafogyasztás fejt-e ki egyáltalán hatást, s ha igen, milyent, nem tudjuk. A háborús táplálkozás azonban egyben azzal is jár, hogy béke, jó közellátási viszonyok idején nem kedvelt, s ezért gyakorlatilag nem fogyasztott ételt is esznek, főleg belföldön, sokszor vadon is termő, rostdús, kevésbé jóízű termékeket, melyek éppen rostdússáguk folytán lényegesen fokozzák a fogazat ön-tisztulását. Eme detergáló helyi hatáson kívül talán valamilyen szúval szemben védő princípiumot is tartalmazhat egyik vagy másik ilyen növényi táplálék.

Élelmiszer és a fogak egészsége

A háborús caries-reductio időben elkésve követi a háború kitörését és az élelmezési korlátozások bevezetését a fogorvos szakma. Ebből arra is lehetne következtetni, hogy a cariogenicitas csökkenése a tápláléknak nem annyira prae-, mint inkább postresorptiv úton kifejtett hatásából fakad, ezért elsősorban azokon a személyeken és azokon a fogakon a legkifejezettebb, akiken a fogazat fejlődésének utolsó fázisa — elsősorban a fogak áttörése — már a korlátozások idejére jut. Valószínűbbnek látszik azonban az a magyarázat, hogy a táplálkozás, ill. népélelmezés eme korlátozásai a hirtelen elrendelés ellenére sem azonnal mutatkoznak meg, s a lakosság egyes rétegeiben különböző időpontban válnak hatályossá, ez egyéb tényezők mellett pl. az egyes háztartásokban tárolt hadi gazdálkodás alá vont készletektől, a „feketepiac” kínálatától és áraitól is függ és a fogászat.

Biztos, hogy az élelmezési korlátozások idején áttörő fogakon bizonyos mérvű szú- védettség mutatkozik, amely az élet későbbi folyamán is megmarad a fogorvos. Ez alighanem arra vezethető vissza, hogy a fogak kedvező miliőbe kerülnek áttörésük során, és így kedvező miliőben játszódik le a posteruptiv maturatio első, gyors és kiadós fázisa. Ebben viszont nyilván a könnyen erjedő szénhidrátok csökkent fogyasztásának tulajdoníthatjuk a legnagyobb fontosságot, elsősorban is a főétkezések közötti édességfogyasztás megszűntének.

A háborús egészségklinika

Amint a háború kitörését csak késve követi a caries-reductio a fogorvos megfigyelésében, az élelmezési korlátozások megszűnte után is csak fokozatosan tűnik el. Ez megint úgy magyarázható a legkézenfekvőbb módon, hogy a háborús korlátozások apránként szűnnek meg, deklarált formában többnyire csak akkor, amikor az egyébként korlátozás alá került élelmi cikkből a lakosság szabad fogyasztását fedező mennyiség biztosított a fogászat. Ha egyesek már ezt megelőzően is túllépik a rendeletileg megszabott határokat, a széles tömegek életszínvonala a háborús események következtében — még megnyert háború esetén is — annyira romlik, hogy a nagy tömeg csak apránként tud élni az adott korlátlan beszerzési lehetőségekkel.

A fogászati tapasztalatok

Ebben az összefüggésben kívánjuk említeni azt a tapasztalati tényt is, hogy a kontrollált diabetesben szenvedő fiatalkorúak szuvasodása lényegesen kisebb mérvű, mint egészséges kortársaiké, ezt megerősítik a fogorvosook. Ennek okát hosszú időn át abban látták, hogy anyagcseréjük egyensúlyban tartása érdekében mind cukor-, mind egyéb szénhidrát-fogyasztásuk korlátozott. Ennek jelenségét elismerve az a körülmény is szerepet játszik azonban, hogy a cukorbetegek „rendezetten” élnek, azaz csak a nap bizonyos szakaiban esznek, a főétkezések között pedig nem eszegetnek, nyalakodnak.

Hogy alighanem ennek az utóbb említett körülménynek kell nagyobb jelentőséget tulajdonítanunk, abból látszik, hogy cukordús étrenden tartott diabeteses gyermekeken ugyanúgy csökkent a fogszuvasodás-intenzitás, mint a cukorszegényen, ill. szinte cukormentesen tápláltakon. Hogy a rendezett — azaz időhöz kötött — táplálkozás, a főétkezések közti eszegetés elkerülése a szuvasodással szemben véd, jól látszik ezenfelül intézetben élő gyermekeken is, akik cukorban és szénhidrátokban bő élelmezésben részesülnek, de mégis sokkal kisebb mértékben betegszenek meg szuvasodásban, mint ugyanazon a helyen, de családi körben élő kortársaik.

A háborús táplálkozás, a táplálékfelvétel háború idején kényszerszülte megszorítása a főétkezésekre, az intézetben, zárt közösségben élő és élelmezett, másutt ételhez nem jutó fiatalkorúak, nemkülönben a kontrollált diabetesben szenvedők közös jellemzője, hogy a közti étkezések kiestek étrendjükből.