Táplálkozás és fogászat
 |
| Harctéri fogászat |
A
fogorvosok alaposan megvizsgálták és a Két világháború során Európa különböző országaiban gyűjtött tapasztalatok bizonyítják, hogy a
táplálkozás korlátozása (és bizonyos értelemben irányítása) csökkenti a
fogszuvasodás-intenzitást. Ebben számos tényezőnek van szerepe: csökken mind a cukor, mind a finomra őrölt liszt fogyasztása (de csökken a kalória- és fehérje-, nemkülönben a zsiradékfogyasztás is), a legnagyobb mértékben a (luxus-konzumnak minősülő) cukorka- és édességfogyasztás.
Csökken az étkezések száma is, és kevés
fogászat állt rendelkezésre. Kétségtelen, hogy ennek is, a szénhidrát- és cukor-, különösen az étkezések közötti cukorka- és édesség- fogyasztás csökkentésének kedvező a befolyása a fogazatra. Hogy a csökkent kalóriafogyasztás fejt-e ki egyáltalán hatást, s ha igen, milyent, nem tudjuk. A háborús táplálkozás azonban egyben azzal is jár, hogy béke, jó közellátási viszonyok idején nem kedvelt, s ezért gyakorlatilag nem fogyasztott ételt is esznek, főleg belföldön, sokszor vadon is termő, rostdús, kevésbé jóízű termékeket, melyek éppen rostdússáguk folytán lényegesen fokozzák a
fogazat ön-tisztulását. Eme detergáló helyi hatáson kívül talán valamilyen szúval szemben védő princípiumot is tartalmazhat egyik vagy másik ilyen növényi táplálék.
Élelmiszer és a fogak egészsége
A háborús
caries-reductio időben elkésve követi a háború kitörését és az élelmezési korlátozások bevezetését a
fogorvos szakma. Ebből arra is lehetne következtetni, hogy a cariogenicitas csökkenése a tápláléknak nem annyira prae-, mint inkább postresorptiv úton kifejtett hatásából fakad, ezért elsősorban azokon a személyeken és azokon a fogakon a legkifejezettebb, akiken a fogazat fejlődésének utolsó fázisa — elsősorban a
fogak áttörése — már a korlátozások idejére jut. Valószínűbbnek látszik azonban az a magyarázat, hogy a táplálkozás, ill. népélelmezés eme korlátozásai a hirtelen elrendelés ellenére sem azonnal mutatkoznak meg, s a lakosság egyes rétegeiben különböző időpontban válnak hatályossá, ez egyéb tényezők mellett pl. az egyes háztartásokban tárolt hadi gazdálkodás alá vont készletektől, a „feketepiac” kínálatától és áraitól is függ és a
fogászat.
Biztos, hogy az élelmezési korlátozások idején áttörő fogakon bizonyos mérvű szú- védettség mutatkozik, amely az élet későbbi folyamán is megmarad a fogorvos. Ez alighanem arra vezethető vissza, hogy a fogak kedvező miliőbe kerülnek áttörésük során, és így kedvező miliőben játszódik le a posteruptiv maturatio első, gyors és kiadós fázisa. Ebben viszont nyilván a könnyen erjedő szénhidrátok csökkent fogyasztásának tulajdoníthatjuk a legnagyobb fontosságot, elsősorban is a főétkezések közötti édességfogyasztás megszűntének.
A háborús egészségklinika
Amint a háború kitörését csak késve követi a caries-reductio a
fogorvos megfigyelésében, az élelmezési korlátozások megszűnte után is csak fokozatosan tűnik el. Ez megint úgy magyarázható a legkézenfekvőbb módon, hogy a háborús korlátozások apránként szűnnek meg, deklarált formában többnyire csak akkor, amikor az egyébként korlátozás alá került élelmi cikkből a lakosság szabad fogyasztását fedező mennyiség biztosított a fogászat. Ha egyesek már ezt megelőzően is túllépik a rendeletileg megszabott határokat, a széles tömegek életszínvonala a háborús események következtében — még megnyert háború esetén is — annyira romlik, hogy a nagy tömeg csak apránként tud élni az adott korlátlan beszerzési lehetőségekkel.
A fogászati tapasztalatok
Ebben az összefüggésben kívánjuk említeni azt a tapasztalati tényt is, hogy a kontrollált diabetesben szenvedő fiatalkorúak szuvasodása lényegesen kisebb mérvű, mint egészséges kortársaiké, ezt megerősítik a fogorvosook. Ennek okát hosszú időn át abban látták, hogy anyagcseréjük egyensúlyban tartása érdekében mind cukor-, mind egyéb szénhidrát-fogyasztásuk korlátozott. Ennek jelenségét elismerve az a körülmény is szerepet játszik azonban, hogy a cukorbetegek „rendezetten” élnek, azaz csak a nap bizonyos szakaiban esznek, a főétkezések között pedig nem eszegetnek, nyalakodnak.
Hogy alighanem ennek az utóbb említett körülménynek kell nagyobb jelentőséget tulajdonítanunk, abból látszik, hogy cukordús étrenden tartott diabeteses gyermekeken ugyanúgy csökkent a fogszuvasodás-intenzitás, mint a cukorszegényen, ill. szinte cukormentesen tápláltakon. Hogy a rendezett — azaz időhöz kötött — táplálkozás, a főétkezések közti eszegetés elkerülése a szuvasodással szemben véd, jól látszik ezenfelül intézetben élő gyermekeken is, akik cukorban és szénhidrátokban bő élelmezésben részesülnek, de mégis sokkal kisebb mértékben betegszenek meg szuvasodásban, mint ugyanazon a helyen, de családi körben élő kortársaik.
A háborús táplálkozás, a táplálékfelvétel háború idején kényszerszülte megszorítása a főétkezésekre, az intézetben, zárt közösségben élő és élelmezett, másutt ételhez nem jutó fiatalkorúak, nemkülönben a kontrollált diabetesben szenvedők közös jellemzője, hogy a közti étkezések kiestek étrendjükből.
